A lőcsei Honvéd-szobor másolata

Az aranyozott vasszobor öntvényt Faragó József helyi szobrász készítette Lőcse város megbízásából. Az alkotást 1873. május 21-én avatták fel, mely a branyiszkói csatában hősiesen harcoló magyar, német és szlovák katonáknak állított méltó emléket.

A branyiszkói csata a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb pillanata volt, amelyre 1849. január 5-én került sor. A keskeny hágón a Guyon Richárd ezredes vezette honvédhaderő ádáz küzdelembe kezdett a Franz Deym császári tábornok jól védett csapataival szemben.  A mínusz 22-23 fokos hidegben, a honvédség vakmerő rohamainak köszönhetően a császáriak erősségeit egymás után foglalták el, ami meghátrálásra késztette Deym-et. A csatával sikeressé vált a hadjárat végkimenetele, hiszen Windisch-Gratz-et megakadályozta abban, hogy frontális támadást intézzenek a Tisza-vonallal szemben, másfelől megnyílt az út afelé, hogy a Görgey vezette hadsereg és a magyar főerők zavartalanul egyesüljenek.

A szobor nem csupán az 1848-as szabadságharcnak, de a szlovák magyar barátságnak is emléket állított, amelyet a várost megszálló cseh légionáriusok nem néztek jó szemmel. Vármegye elsőként rendelte el a szobor bedeszkázását, majd elrendelte annak lebontását. A helyi vegyes lakosság élőlánccal, szózatot énekelve tüntetett a megsemmisítése ellen, mely megmozdulást a csendőrség erőszakkal feloszlatott. Az atrocitásban egy szlovák cselédlány súlyos sebet kapott.

A szobrot öt darabra vágták, melynek hollétét sokáig homály fedte. Eme szobor másolatát őrzi most a Trianon Múzeum, ami egy hosszabb távú projekt kezdőlépése.

IV. Károly képeslap

Az utolsó magyar király, Habsburg-Lotharingiai Károly Ferenc József 1922. április 21-én hunyt el spanyolnáthában. Uralkodását nem egy szerencsés korszakban kezdte meg, ugyanis 1916. november 21-én egy háború sújtotta, gazdaságilag, katonailag és morálisan meggyengült, sok nemzetiségű országot örökölt.

Habár mindent megtett azért, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát egyben tartsa, felbomlását nem tudta megakadályozni. 1918. november 21-én hivatalosan visszavonult a magyar államügyektől, de továbbra is fenntartotta trónigényét. Magyarországon a köznép, a hadsereg és a politikusok körében számos követője akadt, ez tette lehetővé, hogy kétszer is megkísérelje visszaszerezni hatalmát, mint ismeretes, sikertelenül.

Közismert tény volt róla, hogy rendkívül vallásos ember volt, mind a magánéletben, mind az uralkodói méltóság gyakorlásában igyekezett jó keresztényként eljárni. Közvetlen környezete barátságos, jólelkű, türelmes és alázatos emberként ismerte, aki szerette volna alattvalóit megkímélni a háború borzalmaitól.

A katolikus egyház elismerte érdemeit, 2004. október 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta, aki szintén nagy tisztelője volt. A Trianon Múzeum számos képeslapot őriz IV. Károlyról. 

A Gerlakfalvi-csúcs Millenáris táblájának töredéke

A történelmi Magyarország legmagasabb pontján, a Gerlakfalvi-csúcson (2665 m) helyezett el egy emléktáblát a Magyarországi Kárpátegyesület 1896-ban az ezeréves Magyarország évfordulójára. Ezt a műemléket 1920 nyarán felrobbantották, és darabjait szétszórták.

Tartalom megjelenítése >>

Mária Terézia-emlékmű

A Mária Terézia-emlékmű a többségében magyarok és németek lakta Pozsonyban állott egykor. A monumentális szobrot Fadrusz János tervezte Magyarország ezeréves fennállásának évfordulójára, amely 1894-ben készült el, s lett a történelmi magyar város emblematikus látképe.

A kétszeres embernagyságú alkotás carrarai márványból készült, mely a magyar díszruhában lovon ülő Mária Teréziát, az őt jobbján kísérő közvitézt és az őket követő főnemest ábrázolja. A szobor szimbolikájában kifejezi a magyar uralkodó fenségét, a nemesség hűségét és a köznép alázatát. A szobor történelmi jelentése az 1741-es pozsonyi országgyűlés pillanatát idézi, ahol a királyné a magyar rendekhez könyörgött, hogy koronáját védjék meg a poroszokkal szembeni örökösödési háborúban. A kiváló gyászbeszéd után a nemesek a „Vitam et Sanguinem pro rege nostro”, azaz életemet és véremet királyomért felkiáltással támogatták az uralkodónőt, amelynek „Vitam et Sanguinem” jelmondata a szobor talpazatán volt fellelhető.  

1921. októberében 26-27-én csehszlovák légionáriusok barbár cselekedetének köszönhetően a szobrot a felismerhetetlenségig darabokra zúzták. A törmelékeinek egy részét az itt őslakos magyarok és németek évekig bújtatták házaikban. Az egyik ilyen rejtegetett szobordarabot őrzi a Trianon Múzeum is, amely Mária Terézia hajfonatából származik. 

Képeslap a dernői országzászló avatásról

Az országzászló mozgalom létrehozója a trianoni fájdalom volt, s azon a felismerésen alapult, hogy az ugyanazon nemzethez tartozók összetartozása megmarad akkor is, ha a közösségeket határok választják el egymástól.

A két világháború között az egész országra kiterjedő mozgalom a budapesti Szabadság téren 1928. augusztus 20-án felállított ereklyés országzászlóval indult útjára. Két évvel a Szabadság téri emlékhely felavatása után Molnár Ferenc tarcali pedagógus javasolta, hogy Budapest nyomán a többi magyarországi település is állítson országzászlót, minden ünnepen vonják fel, majd a trianoni gyász jeléül engedjék azokat félárbocra. Ennek következtében nemzeti mozgalommá terebélyesedett az országzászló-állítás. A két világháború közötti Magyarországon szinte minden település felállította saját országzászlóját. Így az eltelt alig másfél évtized alatt mintegy ezer helyen avattak országzászlót, így fejezve ki a trianoni döntés elleni tiltakozást és a nemzeti gyászt.

 A második világháború után bekövetkezett szovjet térnyerésnek köszönhetően megpecsételődött az országzászlók sorsa is. Legtöbbjüket 1949-ig lerombolták, a kisszámú megmaradtnak 1956-os forradalom után vetettek véget.

Ezen eseményeknek állít méltó emléket a Trianon Múzeum egyik kiállítóterme, melyben reprezentatív szerepet töltenek be a felvidéki relikviáink, hiszen a mozgalom ezen elcsatolt országrészben igen erősen fejtette ki hatását. A megannyi műkincsünk közé tartozik a dernői szoboravatás emléke is. A település mindig is kimagasló fontosságú volt az összmagyarság kohászattörténetben, hiszen az Andrássyak eme mintagazdasága a reformkorban a nehézipar egyik hazai fellegvára volt, ahol többek között a Lánchíd vasszerkezeteinek tetemes részét is öntötték. 1920-ban a színtiszta magyar települést is Csehszlovákiához csatolták. Az itt élő magyar emberek fájdalmukat kifejezve alkották meg a saját országzászló emlékművüket, amelyről Múzeumunkban is őrzünk képeslapot.

Észak - Irredenta szobor másolata

Magyarország Irredenta szoborcsoportja Budapesten, a Szabadság téren került elhelyezésre 1921. január 16-án. A trianoni fájdalomnak mementót állító, egyedülálló művészeti alkotás elkészítésére az ország négy legnevesebb szobrászának pályázatát fogadták el, akik egyedülálló szimbolikával alkották meg az elszakított országrészek emberalakjait.  Nyugatot Sidló Ferenc, Délt Szentgyörgyi István, Keletet Pásztor János, míg Északot Kisfaludy Strobl Zsigmond formázta meg.

Észak az elszakított Felvidéket és Kárpátalját szimbolizálja. A középpontban elhelyezkedő, megtépett, keresztre feszített, haldokló női alak Hungária, akit egy kivont karddal kuruc vitéz védelmez a támadókkal szemben. Hungária testébe egy tót népviseletbe öltözött kétségbeesett gyermekalak kapaszkodik oltalmat keresve.

Az egyedülálló szoborcsoportot 1945-ben politikai okok miatt, eltávolították és megsemmisítették, melynek helyére 1946-ban szovjet hősi emlékművet avattak. Eme páratlan szoborcsoport terrakotta másolatát nagy becsben őrzi a Trianon Múzeum díszterme.

Kassai mini kulacs

A trianoni békediktátumot követően sorra alakultak olyan szervezetek, mozgalmak, amelyek vissza kívánták állítani Magyarország ezeréves határait. Egyik irányzata ezen mozgalmaknak, az irredenta mozgalom, amely mind országhatáron belül, mind kívül több ezer követővel rendelkezett.

Az irredentizmus az irredentismo, olasz szóból származik, ami a meg nem váltott szülőföldre utal, az idegen hatalom alatt álló szülőföld akár fegyveres visszaszerzését jelenti. A Szent Istváni Magyarország kultusza az élet valamennyi területén kifejtette hatását. Habár a békediktátum értelmében a kormánynak, ezen gyülekezéseket rendre be kellett tiltania, mindig megújult formában egyre erősebben játszott szerepet a magyar közéletben. A hétköznapi használati eszközökön rendre megjelentek a különböző ősi magyar szimbólumok, így a turulmadár, a Patrona Hungariea, vagy a Nagy-Magyarország motívuma.

Az irredentizmus ott volt a költészetben, a színi előadásokban, a mozikban, a zenében, a tantermekben, a közéletben, a mindennapokban, az emberek szívében. Szinte nem volt olyan társadalmi csoport, felekezet, település, vagy politikai párt, amely nem kívánta eltörölni vagy részben felülvizsgálni a Trianon által okozott nemzetcsonkítást!

A Trianon Múzeum, ezen használati tárgyakat a teljesség igényével gyűjti és őrzi. A Trianon Múzeumban kiállított gyűjteményben az irredenta mozgalom sajátos tárgyi világának valódi ritka és különleges darabjait tekinthetik meg a látogatók.

A Felvidéken rendkívül erős volt az irredenta mozgalom, amiből számos relikviát őrzünk. Ilyen reprezentatív tárgy többek között a hét centiméteres porcelán Kassai mini kulacs is, mely a maga korában igen népszerű ajándéktárgynak számított.

Pesti Napló - A magyar Felvidék visszatért!

Az I. Bécsi döntés következtében hazánk visszakapta a Felvidék többségében magyarok lakta területeit. Az országban és a visszacsatolt területeken eufória lett úrrá, felvonulások, ünnepségek kezdődtek, szinte minden újság vezércikkben közölte a kivételes eseményt. Erről az öröm mámorról tudósít Magyarország egyik vezető napilapjának, a Pesti Naplónak a 1938 november 3-ai száma is, amely szintén megtalálható eredeti formában archívumunkban:

„Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkás, Beregszász, Rimaszombat, Fülek, Érsekújvár, Galánta, Komárom, Léva, Losonc, a Csallóköz visszatért az ezeréves magyar hazához Tizenkétezer négyzetkilométer, millión felüli ember, belőlük háromnegyedmillió színmagyar. 1938 november 2-ika a magyar feltámadás sugárzó ünnepnapja. Horthy Miklós kormányzó országlásának tizenkilencedik, a magyar nemzetnek szentistváni esztendejében itt a megnagyobbodott, a régi fényébe visszatérő ország. Milliónyi színmagyar és számos derék szlovák, ruszint és felvidéki német, ezer esztendős történelmünk minden nagyságának és áldozatának, dicsőségének és szenvedésének hűséges osztályosa újra a magyar Szentkorona tagja lett. Civis Hungariae Szent István koronájának oltalmában. Mától kezdve tíz millióan élünk a magyar hazában…”

 

A Kassai kriptában – Irredenta színmű

Az irredentizmus eszméje a magyar társadalom minden rétegét megfogta, így a szélsőjobboldali irányzatokét is. Ennek egyik limitált példányszámban kiadott, majd sokáig betiltott kiadványát is őrzi a Trianon Múzeum. 

A Kassai kriptában – Irredenta színmű egy felvonásban című alkotást Budaváry László pedagógus és szélsőjobboldali politikus alkotta meg. Budaváry Kiskunfélegyházán szerzett tanítói oklevelet. Pedagógusi pályáját Csáktornyán, Sárospatakon, Magyarkomjáton és Ungváron folytatta, majd magyarosítói tevékenységéért a budapesti tanfelügyelőség alkalmazta. Az első világháborúban mint póttartalékos szakaszvezető teljesített frontszolgálatot.

1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt támogatásával Rákospalota nemzetgyűlési képviselője lett, majd 1922-től az I. kerület állami tanítóképző intézet gyakorlóiskolájának igazgatójává vált. Politikájára jellemző volt a sovinizmus és az antiszemitizmus, 1920. július 20-án a zsidókérdés „intézményes” megoldására nyújtott be indítványt, amelynek lényege, hogy miként lehet az izraelitákat kisemmizni vagyonuktól. Ő alkotta meg a zsidók megrendszabályozásának 10 pontját. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával szakítva, kezdeményezte a Magyar Nemzeti Párt megalakítását, amely Mussolini politikai irányzatát követte. Az 1930-as években a Szálasy-féle nyilas mozgalomhoz csatlakozott, de csakhamar kiábrándult belőle. A nyilasokat zöld bolsevikoknak tartotta, akik „Samuely módjára és Buharin módszerével” akarnak érvényesülni. A II. világháború után a népbíróság több évi fegyházbüntetésre ítélte. 1962-ben hunyt el Budapesten.    

Sajó Sándor fotói

A Trianon Múzeum méltó emléket kíván állítani a felvidéki születésű, egyik legnagyobb magyar irredenta költőnknek, Sajó Sándornak is. Sajó Sándor 1868. november 13-án látta meg a napvilágot Ipolyságon. Elemi iskolája elvégzése után a Selmecbányai Evangélikus Líceumban végezte középiskolai tanulmányait, Petőfihez és Mikszáthoz hasonlóan. Költői vénája is itt bontakozott ki, első verseskötetét, „Három év alatt” címmel itt dolgozta ki.

1886-ban felvételt nyert a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára, majd a fővárosban a magyar irodalmi élet ünnepelt alakja lett, verseit rendszeresen közölték a kor legolvasottabb újságai.

Rövid katonai szolgálat után 1891-ben a Nyitrán lett tanár, ahol két évet töltött, majd kisebb debreceni kitérő után a vajdasági Újverebszász helyettes gimnáziumi tanára lett. 1903-ban Budapestre került, majd 1917-től 1930-as nyugdíjazásáig a kőbányai Szent László Gimnázium igazgatói pozícióját töltötte be. Irodalmi munkássága révén, tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának egészen 1933-ban bekövetkezett haláláig.

Sajó költészetét markánsan átjárta a magyarságtudat, az 1920-as évek egyik legmeghatározóbb költői géniusza volt, akit 1945 után, - sok más irredenta költővel és íróval egyetemben – kiirtottak a magyar kulturális életből. Irodalmi nagyságát és magyarságtudatát talán egyik barátja, Négyessy László fejezhette ki a legjobban:

”Magyar lelked a művészet varázsával szólalt meg nemcsak szorosan vett hazafias költészetedben, fájdalmasan időszerű irredenta dalaidban, továbbá ünnepi ódáidban, hanem tisztén személyi élményekből fakadó költeményeidben is. (…) Te a magyar költői szólást tovább fejlesztetted a mellett, hogy meleg szívedből, költői érzésedből tápláltad a nemzeti lelket.”

I. Bécsi döntés falvédő

A XIX. század végétől kezdve a falvédők, - más néven faliszőnyegek - igen elterjedt kellékei voltak a konyha, hálószoba és nappali díszítésének. Az ebédlőasztalok mellett, az ágyak fölött és a könyvespolcok szomszédságában gyakorta került felszögelésre az igen népszerű szőttes. Egyfelől a fal kopár felületét kívánták eltakarni és díszíteni, másfelől a vakolatot óvta meg a külső behatásoktól.

Habár a XX. század elején a polgári divatból kezdett kikopni, a kispolgári és paraszti társadalomban mindmáig fennmaradt és napjainkban kezd megújulni. A falvédőket általában asszonyok, vagy eladó sorban lévő lányok készítették, saját igényeiknek megfelelően.

Minden kornak meg volt a maga színárnyalata, stílusvilága, motívuma és mondanivalója. Általában egy-egy bölcs közmondást, bohókás idézetet vagy egy emlékezetes történelmi momentum képi ábrázolását hímezték rá.

Ilyen történelmi esemény volt az I. Bécsi döntés pillanata is. A sokáig pszichikai gyászban élő Magyarország az I. Bécsi döntés következtében jelentős felvidéki területeket szerzett vissza, ami a magyar társadalom minden rétegére morálisan pozitív hatást gyakorolt.

Raktárunkban számos ebből az időszakban készült falidíszt őrzünk. Mint látható, a falikép Nagy-Magyarországot ábrázolja, melyet oltalmába vesz két angyal. A képen a visszatért területek, s annak fontosabb magyar lakta városai láthatóak, valamint az 1938. november 2-ai dátum.

Az alkotást egy korhoz méltán megszokott irredenta mottó zárja „ Az igazság csillaga felragyogott a Magyarégen, miénk lesz még Magyarország mint volt régen!”

A Vág völgye - irredenta képeslap

Az 1930-as években egyre erőteljesebbé vált az irredenta mozgalom, így a haza nyomdászai egyre magasabb színvonalon kívánták kielégíteni a lakosság igényeit. Hazánkban többszáz Nagy-Magyarországot ábrázoló, vagy arra utaló művészi színvonalon elkészített képeslap került forgalomba többezres példányszámban.

A Trianon Múzeum páratlan képeslapgyűjteményének szerves részét képezi az alábbi korszakból származó irredenta alkotás a Vág völgyéről.

A kép előterében egy hontalannak és elhagyatottnak tűnő, magyaros népviseletbe öltözött család csüggedve mereng a távolba. Tekintetük a folyóra tekint, ahol két tipikus tót foglalkozást űző személy úsztatja le a Kárpátok fáját a Vágon keresztül a Duna irányába. A háttérben a Felvidék magaslatai látszódnak, rajtuk a három vág-völgyi emblematikus vár: a trencséni, a beckói és csejtei. A képeslap hátoldalán  „A Vág völgye, vize fája, magyar vágya” című mottó olvasható. Az alkotás 1934-ben készült a Hornyánszky Viktor Magyar Királyi Könyvnyomdában.

Bercsényi Miklós újratemetése - emléklap

Gróf Bercsényi Miklós volt az újkortörténelem egyik legkiválóbb magyar hadvezére. Katonai pályája során részt vett 1686-ban Buda visszafoglalásánál, majd pedig Szeged várkapitánya lett. 1687-től aranysarkantyús vitéz, majd 1691-től Ung vármegye főispánja.

Mint ahogy sok főnemest, az ő főúri kiváltságait is sértette I. Lipót abszolutizmusa. 1696-ban találkozott II. Rákóczi Ferenccel, akivel innentől fogva szoros barátságot ápolt, mindketten a haza függetlenségének elkötelezett híveivé váltak. A szabadságharc ideje alatt a fejedelem egyik legfőbb támasza volt,  1703-tól fogva a kurucok főgenerálisa lett. A szatmári békét nem volt hajlandó elfogadni, a Habsburgokkal nem kívánt kiegyezni, külföldi támogatással pedig két ízben is újra kívánta indítani a szabadságharcot, ami sikertelenül zárult. 1725-ben hunyt el Rodostóban.

Magyarországon Rákóczihoz hasonlóan nagy népszerűségnek örvendett, 1906-ban őt is újratemették Kassán, hamvait a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra családtagjai és bajtársai mellé. Eme történelmi pillanat fontos esemény volt a magyar emberek számára, amiről számos korabeli tudósítás, műtárgy és emléklap maradt fenn.  

A Trianon Múzeum archívumában őrzött képen jól kivehető, hogy a jeles eseményre érdeklődők százai látogattak el, ezzel is tisztelegve a nagy generális előtt. 

Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot... társasjáték

A két világháború közötti Magyarország egyik méltán legkedveltebb társasjátéka a képen látható Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot és Kerképártúra száz magyar városba címmel vált közismerté. Az eredeti játék Pályi Jenő alkotása, ami több változatban is forgalomba került, több szabálya is ismert.

A doboz tartalma egy kirakható furatolt vármegyés Nagy-Magyarország táblából, 80 zászlócskából, egy miniatűr országzászló makettből és kisebb érmékből tevődik össze. A játékosok azonos arányban szétosszák egymás között a nagyvárosok zászlócskáit.  

A szétosztás után a játékosok egyenként húznak egy angyalvásáros képet, aminek első oldalán egy adott város látványképe látható, hátoldalán pedig nevezetességeiről tesz említést. A húzó átadja a kártyalapot a szemben ülő játékosnak, aki felolvassa a kép hátoldalán lévő információkat, a húzónak pedig ki kell találnia melyik városról van szó. Ha ezt nem találja ki egy percen belül, szabadrablás lesz, így a többi játékos elviheti a pontot. A helyes válasz után a válaszadó elhelyezheti a zászlócskáját a megyedarabbal együtt a térképen, cserébe kap egy érmét. Az a játékos nyer, aki minél több zászlót tud elhelyezni, tehát több érmét gyűjt össze. A játék végén a félárbócra helyezett magyar zászló lekerül a társasjátékról, jelképezve azt, hogy a gyászidőszak véget ért, Magyarország újra nagy és egységes. 

Gyászjelentés - Csehszlovákia

Mint ahogyan a szétdarabolt Magyarország, a mesterségesen és etnikai adatok aláhamisításával létrehozott Csehszlovákia is egy több nemzetiségű országgá vált, ahol az „uralkodó” csehek aránya az összlakosság csupán 51 százalékát tette ki.

Az 1930-as években  a gazdaságilag, politikailag és katonailag megerősödött Németország bejelentette területi igényét szomszédai németek ajkú területeire. Csehszlovákiának a müncheni konferencia értelmében, a színtiszta német lakosú Szudétavidéket át kellett adniuk a Harmadik Birodalomnak. Ezt Nagy-Britannia és Franciaország kényszerűen ugyan, de elismerte. A szétdarabolás az I. Bécsi döntéssel folytatódott, ahol Magyarország visszakapta az elcsatolt Felvidék színtiszta magyar területeit. 1939 márciusában a nácik megszállták a Cseh-medencét is, majd csatlósállamként létrehozták az első független szlovák államot. Kárpátalját Magyarország szerezte meg. Ekkor Csehszlovákia átmenetileg megszűnt. Ezen időszakban számos ilyen, és ehhez hasonló Irredenta gyászlap jelent meg Magyarországon, amely „megsiratta” a falánkságban elhalálozott Csehszlovákiát.

Lőcse város makettje

A Trianon Múzeumban található Lőcse város belvárosának hiteles makettje. Első írásos dokumentumok a város 1249-ben említik elsőként, mely jó fekvése és átfogó kereskedelmi kapcsolatai révén, gyorsan növekedett az elmúlt évszázadokban. A XIII. században a Szepességbe beáramló német lakosok által igen fontos gazdasági és kulturális centrummá nőtte ki magát, 1271-től a Szász városszövetség központjává kiáltották ki. 1323-ban szabad királyi város lett, amely már árumegállító joggal is rendelkezett. A reformáció idején a lakosság áttért az evangélikus hitre, amely innovatívan hatott a polgári fejlődésükre, 1630-ban már nyomdával is rendelkeztek. A rekatolizáció időszakában építették meg a város híres gimnáziumát a jezsuiták, melynek a neves csillagász és fizikus Hell Miksa is tanára volt. Görgey Artúr itt rendezte be parancsnokságát a branyiszkói áttörés időszakában.

Legszembetűnőbb nevezetessége a Szent Jakab-templom, amely a történelmi Magyarország egyik legimpozánsabb alkotása. Habár román stílusban kezdték meg építeni a XIII. században, fokozatosan vette fel a gótikus stílusjegyeket. Belső terében látható a világ legmagasabb faoltára, amelyet Lőcsei Pál mester fejezett be 1511-ben. A magyar irodalomban is több mű színhelye Lőcse, a ismertebbek közül kiemelendő Mikszáth Kálmán: Fekete város és Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című regénye.

A város habár évszázadokig cipszer többséggel rendelkezett, ennek ellenére folyamatosan kezdett elszlovákosodni. A tótok számaránya viszont soha nem volt többségben a város falain beül, mivel még mindig jelentős számban éltek itt szászok és magyarok. Trianon után a várost gyorsan elszlovákosították, ennek következtében nem csak a magyarok, de az évszázadokig itt élő cipszerek is szinte nyomtalanul eltűntek.  

Vagonlakók - egy menekült család hagyatéka

Az I. világháború után megkezdődött Magyarország megszállása. A hódító csehek, szerbek és románok túlkapásaik révén, szisztematikusan kezdték eltűntetni a magyar jelenlét összes nyomát. Lecserélték a helységnevek tábláit, lerombolták a műemlékeket,  letépték a középületekről a nemzeti szimbólumokat, s nem utolsó sorban kezdték eltüntetni magát az embert is. A megszállt területeken a katonai és félkatonai egységek nem riadtak vissza a legbarbárabb gaztettektől sem. Rendszeresek voltak a fizikai bántalmazások, az erőszakos vagyonelkobzások, a lakosok megfélemlítése. Ennek következtében a civilek folyamatos terrorban élték mindennapjaikat, amelyet sokan nem tudtak elviselni.

1918-tól megkezdődött egy óriási menekültáradat Magyarország még meg nem szállt területeire. Ezen probléma orvoslása érdekében 1920-ban megalakult az Országos Menekültügyi Hivatal, amely 350 000 száműzöttet regisztrált 1924-ig. A valóságban viszont ennél sokkal nagyobb menekülthullám ment végbe. Reális becslések alapján, ez a szám elérhette a 400 000 – 450 000 főt is. A családok ezreinek megpróbáltatása ezzel még nem ért véget, ugyanis egy háborúk és forradalmak által meggyötört országba érkeztek. A kifosztott gyárak, az összeomlott közigazgatás és a parlagon heverő mezőgazdaság nem tudott elegendő munkát biztosítani a beáramló embertömegeknek, így az üldözöttek teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A „szerencsésebbek” tudtak alkalmi munkát találni maguknak, mialatt barakklakásokban tengődtek. A legszerencsétlenebbül járt háznépek viszont fűtetlen vagonokba kényszerültek, amelyek a budapesti pályaudvarok mentén nyomornegyedekké álltak össze, ahol mindennaposak voltak a járványok és a bűncselekmények, a nélkülözésről nem is beszélve. A Trianon Múzeumban megtekinthető az egyedülálló Vagonlakók kiállítás, amely egy pályaudvaron szűkölködő család eredeti hagyatékából lett összeállítva, annak érdekében, hogy kegyelettel bemutassa eme korszak viszontagságait.    

A Zichy-Waldstein kastély könyvtárszobájának freskója

A Trianon Múzeumnak otthont adó várpalotai Zichy-Waldstein kastély legimpozánsabb termét, a könyvtárszobát, nem más mint Ybl Miklós tervezte. A mennyezeten található freskója itáliai kötődésű, ugyanis a római Palazzo Rospigliosi kaszinóban található Guidó Reni által készített mesterműről lett mintázva. A kép mitológiai témájú, Apollót, Aurórát és a hórákat ábrázolja. Kevesen tudják viszont, hogy a freskót egy kiváló, nemzetközileg is elismert felvidéki származású festőművész készítette.

Pállik Béla Nagymihályon látta meg a napvilágot 1845 február 2-án. A helyi iskola elvégzése után Ungvárra, majd Pestre került, ahol a műtermek és a rajziskolák lelkes látogatója volt. A tanulmányait önerőből kellett finanszíroznia, múzeumokba járt, s pénzért másolatokat készített a festők munkáiról. Mindemellett éveket dolgozott a képtárban, díszletfestésekkel és arcképfestésekkel foglalkozott, így kiegészítve jövedelmét. Így ismerkedett meg a várpalotai illetőségű Waldstein Jánossal. A család jóvoltából huzamosabb ideig tartózkodhatott Várpalotán, ahol csiszolni tudta tehetségét. Itt festette meg az előbb említett remekművét is 1863-ban. Eme alkotás legelső nagyobb szakmai sikerének tekinthető, amely elindíthatta őt a világhírnév felé.