Nevezetességek, látnivalók

Koronázó templomként is számon tartják, 11 magyar királyt koronáztak meg falai között, a nemzeti műemléket több világszerte ismert művész munkája díszíti. A székesegyház alapjait az 1300-as évek elején fektették le a korábbi román templom helyére, három hajója egyforma magas, tornya egyúttal őrtoronyként is funkcionált a kezdeti időkben, mivel a vársánc mellett állott – ezt a védő jellegét az idők során azonban elvesztette. Szent Megváltónak és Szent Mártonnak szentelték fel 1452-ben a dómot. Igazi pompáját 200 évnyi folyamatos építése-átépítése során érte el, mindeközben reneszánsz elemekkel is bővült. Számtalan hírneves mester kézjegyét viseli magán, az egymást váltó nemzedékek olyan kiválóságai fordulnak meg itt, akik nevéhez a bécsi Szent István-dóm vagy a prágai Szent Vitus-székesegyház építése is fűződik. Barokk szobrainak javát a nagy osztrák művész, Georg Raffael Donner alkotta, aki mintegy 10 esztendőt élt és alkotott a városban. 85 méteres neogótikus tornya büszkén tartja a 150 kilós Szent Korona másolatát, ami az 1563 és 1830 között itt zajlott királyok koronázási ceremóniájának szimbóluma. Az uralkodók sora Miksával kezdődik, és V. Ferdinánddal végződik, kivétel nélkül a Habsburg családból. 11 király és 8 királyné koronázási szertartását végezte el itt a magyarországi katolikus egyházfő.1833-ban villámcsapás okozta tűzben teljesen leég az akkorra már barokk stílusban átépített templom, felújításánál a korábbi gótikus jelleghez tértek vissza. Ekkor épült a ma is látható jellegzetes neogótikus torony is.

1526-ban a székesfehérvári országgyűlést a rendek a szabad ég alatt, a főurak a prépostsági épületben, az 1559-es és az 1565-ös pesti országgyűlésen az alsótábla ülését a ferencesek kolostorában, a felsőtábláét a prímásnál tartották. 1541-ben a török elfoglalta Budát, az ország három részre szakadása időszakában a Habsburgok kormányozta királyi Magyarország legfontosabb hivatalait Pozsonyba költöztették, így az országgyűléseket is általában Pozsonyba, esetleg Sopronba hívták össze. A reformkori (kétkamarás) országgyűléseket Pozsonyban tartották: a felsőtábla általában a Prímási palota Tükörtermében ülésezett, az alsótábla (1802-1848 között) a pozsonyi Magyar Királyi Kamara palotájában (ma a pozsonyi egyetem Egyetemi Könyvtára) zajlottak. Utóbbi épületben folytak a reformkor jelentős vitái a magyar gazdasági és kulturális függetlenségről, jobbágyrendszer eltörléséről, hangzottak el Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák, Kossuth fontos beszédei.

A pozsonyi Óváros legszebb polgári épülete, a Fő térre nyíló Óvárosháza öt évszázadot felölelő három stíluskorszak ékes példája. A bonyolult építészeti fejlődésen keresztülment épület helyén eredetileg egy román stílusú erődített lakóház állt, mely a város előkelői közé tartozó Jakab család tulajdonát képezte. A XIV. század végén a házat megvásárolta a város, hogy ott ülésezzen a városi tanács. A ház azonban idővel túl kicsinek bizonyult, és később a szomszédos házakat is megvették és hozzáépítették. A nagyszabású késő gótikus átalakításokat követően a pozsonyi városháza 1436-ben kezdte meg teljes körű működését az épület falai közt. A XVI. században reneszánsz árkádsorral bővült az udvar, majd a barokk korban történtek nagyobb átalakítások, bővítések, ekkor épült a ma is látható torony. Mai végső formáját 1912-ben kapta, amikor hozzáépítették a déli és nyugati neogótikus és neoreneszánsz szárnyat. A városháza helyiségeibe már 1868-ban beköltözött a Városi Múzeum, így ez tekinthető a legrégebbi pozsonyi múzeumnak. A gótika számos részlettel van jelen az elülső homlokzaton, pl. a Szent László-szobor és a gótikus ablakok. A reneszánsz jegyeit az árkádos, loggiás belső udvaron csodálhatjuk meg, míg a barokk stílus a tornyot jellemzi. Az udvar átjáróként is funkcionál a két tér között. Az Óvárosháza legérdekesebb részének az impozáns, emeleti dísztermek és a gótikus Szent László-kápolna számít, melynek falain XV. századi freskók láthatóak, melyen többek közt Krisztus keresztútjának jelenetei, illetve Szent László királyunk arcképe jelenik meg. Az épület több termét is díszítik reneszánsz stukkó dekorációk és barokk kori freskók.

A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma található benne. A vár ábrázolása megjelenik Szlovákiában vert euróérméken is. A vár alatt áll a gótikus koronázótemplom, a Szent Márton-dóm.

A Vigadó 1911 és 15 között épült, ma termeiben jelenetős zenei eseményeknek ad otthont.

A Szent Mihály-kapu Pozsony belvárosának kapuja. Fegyvermúzeum található benne.

1739 és 45 között épült barokk stílusban Piligram Ferenc Antal tevei alapján.

A városban legrégebb óta működő templom,melyet 1297-ben szenteltek fel.

A Grassalkovich-palota (ma Elnöki Palota) késő barokk-rokokó stílusban épült 1760-ban. A palotát Mayerhoffer András tervezte és építette a magyar nemes, gyaraki gróf Grassalkovich Antal megbízásából 1760-ban, közvetlenül az egykori esztergomi érseki nyári palota szomszédságában. A gróf akkoriban a Magyar Királyi Kamara elnöke (kvázi pénzügyminiszter) volt, s mint ilyennek, szüksége volt egy lakásra a fővárosban. A kastély megannyi szobája, spanyolterme mind a tervező-építtető munkáját dicséri, csakúgy, mint a szobrokkal gazdagon diszített lépcsőház.

Az 1713-ban véget ért pestisjárvány kapcsán tett fogadalomból emeltette a város.

1636 és 38 között építették német evangélikus polgárok.

A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, eredetileg a cisztercieké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.

Építése 1708-ban kezdődött meg.

Későbarokk  épület a Zsidó és a Beblavý utcák sarkán.

A pozsonyi vashonvéd Rigele Alajos pozsonyi szobrász elpusztult, eredetileg fából készült szobra volt Pozsonyban. A szobor másolata ma Gutorban látható. A pozsonyi vashonvéd egy fából faragott, honvédet ábrázoló szobor volt, amely az első világháború idején a hadirokkantak segélyezését célul kitűző országos mozgalom legelső megtestesülése volt a Magyar Királyságban. A nemes ügyet támogató adományozók emlékül kis vasszöget üthettek a szoborba, amely így nyerte el vasborítását. Rigele Alajos szobrászművész alkotását 1915. május 23-án avatták fel a színház előtti téren. A szobor fölé később pavilont emeltek. Az Áldozatkészség szobrának pozsonyi kezdeményezője Szapáry Ilona grófnő volt. Az összegyűlt adományokat a helybéli Invalidusotthon támogatására fordították. Az első világháború után, 1919-ben a megszálló csehszlovák hatóságok a szobrot eltávolíttatták és megsemmisíttették. Kőből faragott másolatát Gutorban állították fel. Fotó: 

Árpád házi Szent Erzsébetnek szentelték hivatalosan, de szimbolikusan Erzsébet királyné (Sissy) szimbolikus mauzóleumának épült.

A mai gyógyszertárat Rudolf Adler tervei alapján 1894-ben építették fel.

Előtte egy kolostor állt ezen a helyen, a rabváltó trinitárius szerzeteseké, akik gyűjtéseikből keresztény rabokat váltottak ki török fogságból. Rendjüket II. József császár más szerzetesrendekkel együtt az 1880-as években feloszlatta. Vagyonukat szekularizálta, így került az épületegyüttes az államkincstár birtokába. Kezdetben katonai kórház működött benne, az 1810-es évektől viszont a források már Komitatshausnak, vármegyeházának emlegetik.

1911-ben avatták fel az egykori Kossuth Lajos téren (mai Hviezdoslav tér, Sétatér). A Sétatéren eredetileg Pozsony híres zeneszerzőjének, Johann Nepomuk Hummelnek a szobra állt, amely a „kis Sétatérre”, a mai Redut mellé került, majd többszöri áthelyezést követően a német nagykövetség épülete előtt látható. A téren ma P.O.Hviezdoslav szobra áll. Petőfi szobrát 1921-ben bedeszkázták, majd a Grassalkovich palota egyik istállójában helyezték el. A szobrot a 20. század ötvenes éveiben a Duna túloldalán, a Sad Janka Kráľa parkban (Városi díszliget) állították fel újra. 2003-as restaurálását követően a Medikus-kertbe helyezték át.

1778 és 81 között épült Heffele Menyhért tervei alapján, Batthyány József esztergomi érsek rendeletére és költségére. A kastély Szent György szökőkútja eredetileg Forgách Ferenc érsek díszkertjéből került ide, amelynek hírnevét Lippay György érsek alapozta meg. A kert megszüntetése után a szökőkút először egy polgári családi ház kertjében kötött ki, később a város ajándékba kapta, végül a palota udvarán helyezték el. A palota első emeletén található Tükörteremben 1805-ben írták alá a Pozsonyi békét az austerlitzi csata után. Ugyanitt ajánlotta fel Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Haynau táborszernagy szintén itt írta alá a magyar forradalmárok fölött kimondott ítéleteket. A palota legfontosabb látnivalója a 17. századi angol gobelinek gyűjteménye, amely (görög mitológiai) Leanderosz és Hero szerelmi történetét ábrázolja. A palota egyes részei ma múzeumként funkcionálnak.