A pozsonyi Óváros legszebb polgári épülete, a Fő térre nyíló Óvárosháza öt évszázadot felölelő három stíluskorszak ékes példája. A bonyolult építészeti fejlődésen keresztülment épület helyén eredetileg egy román stílusú erődített lakóház állt, mely a város előkelői közé tartozó Jakab család tulajdonát képezte. A XIV. század végén a házat megvásárolta a város, hogy ott ülésezzen a városi tanács. A ház azonban idővel túl kicsinek bizonyult, és később a szomszédos házakat is megvették és hozzáépítették. A nagyszabású késő gótikus átalakításokat követően a pozsonyi városháza 1436-ben kezdte meg teljes körű működését az épület falai közt. A XVI. században reneszánsz árkádsorral bővült az udvar, majd a barokk korban történtek nagyobb átalakítások, bővítések, ekkor épült a ma is látható torony. Mai végső formáját 1912-ben kapta, amikor hozzáépítették a déli és nyugati neogótikus és neoreneszánsz szárnyat. A városháza helyiségeibe már 1868-ban beköltözött a Városi Múzeum, így ez tekinthető a legrégebbi pozsonyi múzeumnak. A gótika számos részlettel van jelen az elülső homlokzaton, pl. a Szent László-szobor és a gótikus ablakok. A reneszánsz jegyeit az árkádos, loggiás belső udvaron csodálhatjuk meg, míg a barokk stílus a tornyot jellemzi. Az udvar átjáróként is funkcionál a két tér között. Az Óvárosháza legérdekesebb részének az impozáns, emeleti dísztermek és a gótikus Szent László-kápolna számít, melynek falain XV. századi freskók láthatóak, melyen többek közt Krisztus keresztútjának jelenetei, illetve Szent László királyunk arcképe jelenik meg. Az épület több termét is díszítik reneszánsz stukkó dekorációk és barokk kori freskók.